Lassú, homályos valóság kúszik be az elméjébe. Apró fénygömbök lebegnek előtte, sűrűn és sokáig kell pislognia, hogy felfogja és az ütés erejének lábnyomából kikászálódva, sikerüljön egy olyan helyzetbe hoznia magát, ahol a porfelhőn keresztül megpillanthatja a kövek hollétét. A koponyája falai még rezignálva fogadják a képét, a lila óriás hogyan emeli magasba a karját, rajta a kesztyűvel. Ajkai elnyílnak, Carol sebesen ugrik talpra, de hunyorognia kell, hogy jól lásson. Az oldalról belé csapadó fenevad persze elvonja a figyelmét, de az nem jelent sokáig ellenfelet a számára, így aztán ismét elrugaszkodik a földtől, hogy keresse Thanost. Annak csettintését látva a szíve egy ütemre kihagy, ám nem csak a csettintés, valami más is odavonzza őt. Akár éjjeli bogár a fény hívogató szavára, úgy halad tekintete keresztül a látképen és pillantja meg a közelben Tonyt, amint kesztyűjébe építve a köveket egy maga veszi fel a harcot a Titánnal. Danvers arcán ezer érzelem lenyomata barangol át egyetlen másodperc töredéke alatt - hogy aztán páratlan sebességgel landoljon a férfi mellett, heves portölcsért emelve köréjük. - Itt vagyok. – jelenti ki határozottan, kék vére felbuggyan ajkai sarkán, s már Vasember szabad kezébe csúsztatja az övét. Ez a kézfogás nem jelentene semmit, ám a kövek ereje szétoszlik kettejük között, így Tony kevésbé sérül azok súlya alatt. A férfi vontatott kissé reszketeg és lassú pillantást vesz a nő irányába, megfáradt szembogaraiban ott a hála és az őszinte tisztelet. Carol ekkor már két tenyerébe fogja a férfi balját, s bólint. Egy időben fordítják fejüket Thanos felé. - És én... – kezd bele Tony, hangja rekedtes és teljes sziluettje a szivárvány színeiben mártózik, ahogy felemeli a köveket tartó kezét. Danvers érzi, hogyan áramlik a meleg kézfogáson át az erő végtelen hatalma a vénáiba, érzi, hogy miféle hatalom tépázza kettejüket belülről, de eltökélt és elszánt pillantását nem szakítja el Thanosról. - Vagyok... – egy apró állszegés, ami a férfi büszkeségében pompázik. A hőscsokor szívében állnak, de a súly már Carolt is lenyomja. Arcát összehúzza a fájdalom, előre-előre bicsaklik, pillantása Tony szemeit kutatják, már nem foglalkozik azzal, hogy a Titán elesését saját szemeivel lássa, a csapat szívét próbálja védelmezni azzal, hogy két kézzel tapad rá. Szeme sarkából meglepetten veszi észre, ahogyan a széthullott világ egy darabján áthasít az ŰrLordként ismert fickó és teljes lendületét bedobva siet a közelükbe, hogy baljának tenyerét Tony jobb vállára nyomhassa. Carol ajkai elnyílnak a döbbenettől, Stark szeme viszont meg sem rezzen. Quill felkiált a kövek súlyának rávetülő erejétől, de határozottan megállja a helyét a sorban. - Vasember. – Tony ujjai egymáshoz simulnak, amikor Thor berobban Danvers baljára és megérinti a nő lapockáját. Az energia, amelyet Tony csettintése így kivált belőle - végérvényes hullámként söpör keresztül a csatatéren elmosva minden rettenet köralakját a közelükből. Az Őrült Titán, mint ellenfél pedig megszűnik létezni az idősíkjukban...
Tony hátrazuhan, ahogy a karjára feszített kövek ereje lecsap rá. Carol szinte rögtön utána fordul, hogy két kezébe fogja a vaspáncélba bújt gyönge testet és vele együtt zuhanjon a koszba. Stark reszketve figyeli jobb tenyerét, még mindig Danvers kezébe kapaszkodva a másikjával - a nőnek több sem kell, hogy letépje Tonyról a kesztyűként viselt páncéldarabot. A férfi levegőért kapkodva, sápadtan figyeli a nő mozdulatait. A másik oldalára térdel Peter, alaposan szemügyre véve a pasast, valahol Carol háta mögött, a válla fölül pedig Thort láthatja a körében. - Nem vagy egyedül. – halovány mosollyal, aggódva öleli magához a férfit, aki persze bár gyenge, de a megszokott gőgje miatt előbb inkább nem örvendene a gesztusnak. Végül aztán csak behunyja szemeit, hogy a szőke amazon fogásába simuljon. - Még te se. - kerüli meg az ölelkező kettest, hogy aztán lábfejével arrébb rúgja a köveket tartó darabot a férfitől. Stark szemlátomást összezuhanva pihen Danversen, s ereje sincs hozzá, hogy felkeljen onnan, így Thor oda mozdul két kezét nyújtva, hogy azokba kapja fel - ám mielőtt még megtehetné, Danvers egyetlen pillanat alatt ragadja magával és ő fogja két kezében a férfit. - Majd én. – tekintete a mellettük ácsorgó kettőről a további pontokon felbukkanó hősökre szalad. Stark persze kipirultan és zilálva, de élve és a halálcsókját kikerülve szuszog Danvers csillagjának támaszkodva. - Dé jávum van... bár ez elég király volt. - motyog Lord mellettük haladva, kis mosollyal a szája sarkán. Carol azonban már nem figyel rá, szemeivel a többi bosszúállót kutatja. - Steve? – nyöszörög, de a szőke lenémítja, s felemelkedik vele a sápadt napfény sugaraiba, a világ tudtára adva, hogy Tony Stark, a Vasember, a férfi, megmentette őket, s most hazatér...
Kezdőlap
