Az utóbbi hetekben nem csinált semmit a bázison fetrengésen kívül. Egyszer-kétszer a varázstudókkal tartott ugyan a városba, de szinte semmi hasznát nem vették; sem repülni, sem humbukolni nem tudott, egyszem íjával és néhány nyilával meg maximum galambra lövöldözhetett volna, vagy a gyerekeket szórakoztathatta. Így aztán otthon maradt, ahol szintén nem sokra mentek vele. A legtöbben, mint Bruce-ék, még lábadoztak, a többiek meg vagy el voltak foglalva valami mással, vagy csak nem volt kedvük hozzá, hogy vele szórakozzanak. Biliárdozni, csocsózni, még asztali hokizni sem lehet egyedül, így aztán vagy gyakorolt, vagy csak fetrengett és unta magát.
A parti felpezsdítette kicsit az állóvizet, végre volt alkalmuk össznépien elhagyni a bázist. Barton kicsípte magát az alkalomra, öltönybe bújt, a haját is gondosan belőtte, még be is parfümözte magát valaki kölnijével, amit a fürdőben talált. Azt tervezte, hogy Wandával tölti az időt, de végül mégsem kezdeményezett túl tökösen és lecsúszott az alkalomról. Nebula átváltozására kifejezetten rácsodálkozott, és úgy látta, nem csak ő, de még Tony érdekes közjátéka sem vitte közelebb Wandához, csak együttérző pillantást küldött Nat felé, mielőtt kért volna a bárban egy pohár whisky-t, amivel aztán rejtekhelyet keresett magának. Ahhoz képest, mennyire hiányolta a szocializációt, most mégsem tudta rávenni magát, hogy bárkivel is beszélgessen. A gondolatai túlságosan egyvalaki körül forogtak. Rá kellett volna vennie magát, hogy beszéljen vele, csak az volt a baj, hogy fogalma sem volt, mit mondjon. Nebulának könnyen mesélt Wandáról, könnyű volt harmadik félnek ódákat zengeni a szépségéről, a kedvességéről, a humoráról, az erejéről... De belemondani ezt azokba a démonian igéző szemekbe?
Mehh. Erre innia kellett.
Ekkor vette csak észre, hogy valaki van a teraszon. Annyira belemerült a fények játékába és a kert elemzésébe, hogy észre sem vette, mikor akadt társasága. Wanda láttán meglepetten elnyúltak a vonásai, nem hitte volna, hogy a karma ilyen istenesen fenéken billenti majd.
- Így, hogy senki nem halt meg végül, azt reméltem, megússzuk az öltönyt. - Mutatóujját a gallérjába akasztva feszegeti az anyagot, lazítani próbál rajta. Jobban szereti a farmert és a kényelmes göncöket. - Neked? - Kedves mosollyal fordul Wanda felé, és felveszi a poharát az erkély korlátjáról, azzal a kezében lépked oda hozzá. A mellette lévő ülőhelyet foglalja be, az italt a kettejük közti asztalra helyezve.
- Ó, Tony beszéde után rám jött az inger, hogy mélyen magamba nézzek. - somolyog, de nem kíván sokáig élcelődni a fickón. Bármi is zajlik a szerelmi életében, ő teljes mellszélességgel szurkol neki és nagyon ajánlja, hogy Stark csak hajnalban keveredjen vissza a bázisra, vagy reggelig ne is jöjjön egyáltalán. Azok után, amin átment, megérdemli a szórakozást.
- Hogy van Strange? - Hiányolta Wandát az utóbbi napokban, hetekben. A lány annyi időt töltött a szentélyben, hogy Clintnek nem nagyon volt esélye elcsípni őt a bázison. Azért is unatkozott annyira, mert egyik társaság sem ért fel az övével, bármit is csinált, a vörös hiánya keltette űrt képtelen volt betömni. Most, hogy itt van, mintha helyrebillenni látszana a lelki békéje, már csak azt nem tudja, hogyan vezethetné fel, amit olyan régóta próbál a tudtára adni...

- Mégsem jöhettem pizsiben. Szegény Bruce-tól elvettem volna a lehetőséget, hogy kitűnjön - von vállat, de cukkolása baráti jellegű, mosolya jelzi, hogy nem gondolja komolyan. A zöld mamlasz másik felének említése eszébe juttat valamit, épp csak egy pletykát, amit kifelé jövet hallott. - Apropó Banner, te hallottál róluk? Róla, meg...? - Nem fejezi be, puhatolózva fürkészi Wandát, hogy ha a lány előtt esetleg ismeretlen lenne ez a szenzáció, akkor ne ő legyen az, aki ledobja a bombát. Szívesen megnézné az arcát, mikor rájön maga. Ha pedig már értesült róla, úgy Clint, bár elúszott a lehetősége a tréfára, de azért mosolyogva, értőn bólogat. Személy szerint egyáltalán nem bánja, nem célja beavatkozni mások szerelmi életébe, amíg a saját háza tájékán sem söpört még össze rendesen.
- Azt gondolom, rád fér a társaság - Mosolya szelídül, ahogy Wandára pillant. Mindig is szimpatizált a lánnyal, kialakult benne egyfajta empátia az irányába, hiszen fiatalsága ellenére olyan sok tragédiát kellett megélnie, amit Clint szerint senki nem érdemelt volna - főleg egy olyan erős vázú, mégis törékeny lelkű nő nem, mint ő. Na igen, az együtt töltött évek alatt Wanda határozottan nő lett, csak ezt az ő gondoskodó lelke még igyekszik tagadni. Kislány, ha mondom, és így legalább enyhe mocorgás támad lelkében, amiért az illendőnél komolyabb gondolatok fordulnak meg a fejében iránta.
- Nem hallottam semmit. Már így is ugyanezt gondolja magáról, mi lesz, ha még bátorítod is... - csóválja meg a fejét. Nem mintha a szűkebb csapaton belül annyira sok önbizalomhiánnyal kéne megküzdeniük, itt van például rögtön Stark. Már ez a pompás ünnepség is mutatja, hogy tisztában van a saját adottságaival. Őszintén szólva Clintnek ezzel semmi baja, kedveli a fickót, a múltbéli konfliktusaik teljesen másból fakadtak, és nem ellene szóltak.
A lány gondolatmenetére odapillant, érdeklődve hallgatja végig, közben lustán kortyolgatva az italát. Ahogy az égre bök, Clint pillantása felszalad, majd görbülő ajkakkal, tétován ingat a fején.
- Ne siess annyira lelépni innen. Alábecsülöd a galaktikus rosszfiúkat. - tart egy kortynyi szünetet, közben elgondolkodik azon, milyen lenne, ha a Bosszúállók kiterjesztenék a tevékenységüket Kilenc másik birodalomra.
- Nem hiszem, hogy Thanos volt az utolsó szemétláda, akinek tervei voltak a Földdel. Ha most lesz is egy kis fegyverszünet, az nem azt jelenti, hogy ne lenne ránk nagy szükség később. Ráadásul... - Itt a lányra sandít, hogy végigmérje, pillantása azonban elidőzik a ruhája esésén. Csinált valamit a hajával? Clint még nem ivott annyit, hogy ezen kezdjen ábrándozgatni, úgyhogy egészen biztosan! És ez az édes illat is tőle származik? - Téged még el tudlak képzelni galaktikus pályán. Talán még Starkot is. De mi többiek? Nem odafentre teremtettek minket. Nem hiszem, hogy bárki is hallgatna rám Mordorban, ha odamennék és elkezdenék dirigálni - szusszan, ahogy elképzeli magát mindenféle más bolygó szülöttjével szemben. Igazából nehezére esik már elképzelni is.
- Hé, a jövő meg az előre tervezés fontos, egyetértek, de miért küzdöttünk olyan keményen, ha most nem tudjuk élvezni az eredményét? Itt ülünk Stark puccos partiján és máris a következő ellenfelet keressük. - Vagyis hát Wanda, ő a hajáról és az illatáról ábrándozgatott, amíg fel nem hozta a témát. Nem mintha ez a gondolat sokkal jobb lenne, így Clint elhatározásra jut: leteszi az italát és felkel a lány mellől, akinek aztán a kezét nyújtja.
- Gyerünk, Maximoff! Most táncolni fogunk. Itt nem lát senki, nem lesz szemtanú, ha a lábamra lépsz. - Ha nem adja önként a kezét, maga nyúl érte széles, kedveskedő mosollyal. - Nem hagyom, hogy ezt az estét is kattogással töltsd. Szórakozzunk! - hívogatja, és ha Wanda beadja a derekát, felsegíti, ha nem, akkor pedig noszogatón húzni kezdi, felállítaná.