quill darabokban...

táncoló talpak

VOL 23

Ha bárki kérdezné, hogy a Milano fedélzetéről miért visít (Nem harsog! Még csak nem is üvölt. Konkrétan visít!!) az ABBA, Peter Quill biztosan nem tudná a pontos magyarázatát.
Valószínűleg azt válaszolná, hogy a küldetés-mentes időszak van rá efféle hatással. Elvégre nem menthetnek minden nap világokat, arra ott a kalapácsos istenke és társai, vagy a földi zöld ostrom. Peter Quill időnként egyszerűen foglalja el magát. Ilyen foglalkozás, ha bütyköli kicsikéjét, de ide tartozik az is, mikor elereszti haját és a hadtesttől suttyomban elkért programot átkonvertálva tánctermet rendez a fedélzeten.

- Ez az!...- lihegi két igen szenvedélyes mozdulat között - Igen bébi, király vagyok!- nyökögi a tőle telhető legördögibb vigyora közben. Karjai két oldalra csapkodnak, térdeivel rogyaszt, majd nyújt. Leginkább egy jódlizó hegyi vándorhoz hasonlítható mozdulatokba fejti ki a világról alkotott művészi véleményét, de miért is foglalkozna olyan világi dolgokkal, mint a ritmus, vagy a dalszöveg?
- Ez az, annyira érzem, ez az!!!- lihegi két pörgés között, majd egyetlen izmát sem sajnálva ökölből mocorog, előre döntve csípőjét, mintegy imitálva - milyen lenne, ha női partnere előtte dörgölődzne hozzá.

És ekkor a háttérbe kúszik bébi Groot! -
A nagy tahó táncos nem veszi észre, hogy az apró csemete mennyire letáncolja. Igazából sosem venné észre, hogy a hullámzó apró test mennyire élvezi a zenét, csak mikor már a vállára ugrik. Quill van olyan vad és szédült állapotában, hogy nem rémül meg tőle. Még az ablaknak csúfolt lukon befelé bámészkodó hadtest katonáinak jelenléte sem szakítja meg a férfit, és az immáron vállán ugrándozó ficánkoló angyalkát!
- I'm stilll freeeeeeeee!- kiabálja bele a bébi gyökér arcocskájába, aki riadtságában lepattan róla és messzire szalad...

Ha van valami, ami gyilkos, az Peter Quill és a táncoló talpai...